Cégtörténet

A vállalkozást 1931-ben alapította Massányi József. A felvidéki fiatalember eleinte gombot árult, majd kereskedni kezdett. A cég átvészelte a háborút, államosítást, válságot és talpon maradt. József fia Massányi Tamás harminc évig állt az üzlet élén, 2006-tól lánya  folytatja a tradíciót, 2012 óta a dédunoka Priszcilla is segít az üzletben.

A Dinasztia

A Massányi Gombdinasztia története:

Az 1900-as évek elején, egészen pontosan 1904-ben a felvidéki Zsitvakenézen megszületett a Massányi család középső gyermeke,  József. Folyó kanyargott a falu szélen, zöld legelők, szelíd lankák, kék ég adta a hátteret a gyerekkorhoz. Ábrándozásra nem nagyon maradt idő, a család nem volt jómódú, a gyerekeknek is dolgozni kellett. A kis József azonban bármerre járt, szívta magába az ismereteket, ma azt mondanánk autodidakta módon tanult. A kovácsműhelyben a vas izzó színe ragadta meg a fantáziáját, de ha fogaskereket látott a közeli malomban ejtette bámulatba, lerajzolta és elraktározta gondolataiban, hogy később évek múltán elővehesse agya legmélyéről.

A fiatalember kitanulta az esztergályos szakmát, majd a gazdasági válság idején Budapestre jött szerencsét próbálni. Bátor fiú volt, hiszen abban az időben már tombolt a recesszió, a jól menő gyárak sorra zártak be, csak egy-egy üzem maradt talpon. Talán ez volt az oka, hogy a Massányiak mindig is küzdők voltak, ez a vonal végigvonult az egész dinasztián. Tehát megérkezett Budapestre a fiatalember, – aki akkor még nem tudta, hogy dinasztiát alapít – és gombokkal kezdett kereskedni. Vajon honnan tudta, hogy gombra van szüksége a piacnak, honnan tudta a semmiből feltűnt esztergályos fiú, hogy sikeres lesz?…

József Pestre érkezése után tíz évvel nyitotta meg üzletét. Eredeti végzettsége vasesztergályos volt, Pesten tanulta ki a szakmát. Szorgalmasan tanult és dolgozott, megszerezte az öntő és a géplakatos képesítést is. Amit megtanult, azt kipróbálta a gyakorlatban. Megbecsülték minden munkahelyén, de Józsefnek, az örök út-, és újat keresőnek, egy idő után ez már nem volt elég, ha nem érezte jól magát és nem tanulhatott újat, továbbállt. (Ma úgy mondanánk nem talált kihívást a munkában.) Új és mégújabb tudásra vágyott.

Abban az időben amikor a gombüzlettel kezdett foglalkozni, Budapesten mégcsak ketten kereskedtek ezzel a termékkel. Nemigen volt még gomb. Azaz gomb volt, de nem volt választék. József fantáziát látott benne és “bejött”. Kitalálta a gépeket, felszerszámozta. Idő kellett hozzá, de türelmes volt. Az első műhelyt a Nyár utcában rendezte be, majd az Akácfa utcába költöztek. A cérnázó gép, amely ma is működik, az ő találmánya, előtte senki nem készített ilyet.

József, a szellem építése mellett, a sportolást se hanyagolta el. Focizott a Vasasban. Egészen az NBI-ig jutott, egy félidőnyit játszott egy meccsen, amikor térden rúgták. A sérülésből soha nem gyógyult fel, de a foci és a sport szeretete megmaradt. (Később, kamaszodó fiával sokat járt focimeccsre.) Divat volt abban az időben a síelés, azt is megpróbálta néhányszor. Aztán horgászni kezdett. Később, amikor megvásárolta Tihany egyik legszebb telkét, vett hozzá egy kis stéget. G. Dénes Györggyel – Zsüti bácsival – sokat horgászott együtt.Megházasodott, fia 1936 májusában született, ekkor Massányi József már “menőnek” számított. A háború alatt katonagombokra volt szükség,  ezzel egészítette ki profilját. Mivel hadibeszállító volt, csak a háború végén kapott behívót. A Fő utcában kellett jelentkeznie, de mivel nem nagyon foglalkozott vele senki, pókerarccal kisétált a kapun. Az őr még tisztelgett is – mesélte nevetve utólag. Sokat jelentett, hogy jól öltözött és, hogy magabiztos volt. Nem keresték soha többé.

Az orosz megszállás idején, a családnak szinte semmije nem maradt. A szépen felépített életet később újra kellett kezdeni. Jött a horda:  a rablók, fosztogatók, gyilkosok, – mesélte – mindenkit a falhoz állítottak, és amit értek, vitték. – Szerencsések voltunk – agyonlőhettek volna mindenkit, abban az időben olcsó volt az emberélet. József menekülteket bújtatott, segített, ahol tudott. Szerette a művészeteket, színházba járt, nagy könyvtára volt, és a festészetet is kedvelte. Kortárs festők képeit kezdte gyűjteni. Nem élt nagystílűen, pénzét a vállalkozásba forgatta, és könyvekre, színházra, kultúrára költött. A – jelenleg is használt – szerszámokat, gépeket újra kellett alkotni, József tudatosan készült a jövőre, újra kitalált minden egyes darabot. Két jó év következett a háború után, majd hamarosan a fülébe jutott, hogy jobb lesz, ha menekíti a vagyont…

1949-ben az Irodagép Ipari Vállalatnál helyezkedett el, esztergált, szerszámot készített, öt éven keresztül, miközben azon törte a fejét, hogyan szerezhetné vissza üzletét. Sikerült egy excenter préshez jutnia, és újraalkotta a szerszámokat. Fia Massányi Tamás ’54-ben a gimnázium elvégzése után a MOM-ban munkálkodott szerszámkészítőként, majd segítő családtagként vett részt a Massányi cég életében. ’56 után az Izzó szerszámkészítő műhelyében töltötte szakmai gyakorlatát. 1962-ben iratkozott be a Műegyetem gépészkarára, az esti tanulás mellett nappal Csepelen szakmunkásokat oktatott. Reggel munka, este tanulás, vasárnap rajzolás. Ebből állt az élet hat évig. Szükség volt erre a tudásra, mert a cég fejlődött. Massányi József, az alapító nyitott szemmel járt, figyelte a divatot, nyitott volt az újra, kigondolta és meg is valósította a terveit. Az őstehetség nem kopott meg és nem veszett kárba, a kreatív szellem feléledt, azaz valójában ki sem hunyt soha.

Tamás, a második generáció képviselője, befejezte az egyetemet, visszatért a céghez. Ebben az évben született meg lánya Kinga. A hatvanas években a saját üzlettel rendelkezőket, már nem piszkálták, de a nagy helyre való tekintettel, beköltöztettek két céget, akik raktározásra használtak bizonyos területet. 1984-ben meghalt a cégalapító, így a fia nyakába szakadt az üzlet. Szinte csak a napi munkára maradt idő, ’91-ben a pincéből a földszintre költöztek, új termék volt a díszkeret és műanyag alj a gomboknak.

Vásárokra és kiállításokra jártak, akkor még a hazai textil és divatipar a topon volt. ’96-ban érte el a csúcsot, az import vámok miatt mindenki hazai kereskedővel gyártatott. Új alkalmazottakat kellett felvenni, már nyolcan gyártották a gombot. A kínai áruk és hazai gyártás megszűnése nem kedvezett a hazai textiliparnak.

2006-ban vette át lánya az üzletet, aki más szemmel, az új generáció rugalmasságával és dinamizmusával vezeti a céget. A hangsúly ma a webes kereskedelmen, valamint a szolgáltatások és termékek körének bővítésén van.

2012-ben a 80. születésnap alkalmából a harmadik generáció – Massányi Kinga vezetésével megnyílt a Gombmúzeum – Ipartörténeti emlékhely, a ház egykori légópincéjében.